Valóban tejjel-mézzel folyik?
Időnként érdeklődő leveleket kapok Magyarországról, az írják
jó lenne kint dolgozni és élni. Elgondolkoztam, hogy mennyiben
különbözik a mostani életünk a magyarországitól. Bizonyos
szempontból semmiben. Itt is dolgozni kell, lakást és megélhetést
kell biztosítani a családnak. Reggel elmegy az ember munkába, a
gyerekek az iskolába, a kedvesem pedig szervezi és összetartja a
családot. Pont úgy, mint Magyarországon.
Másrészt viszont minden egyéb különbözik. Talán az autónk
példájával tudnám leginkább érzékeltetni. Magyarországon Suzuki
Swiftünk volt, ezer köbcentis, kis fehér autó. Hatan ültünk benne,
amikor az egész család útra kelt, gondolhatjátok mennyi helye volt
hátul a négy gyereknek. A kalaptartót én eszkábáltam össze, mert
nem volt szériatartozék. Ettől függetlenül nagyon hálásak voltunk a
kis autóért, bárhová elvitt bennünket, és végig hűségesen
szolgált.
Most
Opel Zafiránk van, a csemeték kényelmesen ülnek, és nyáron légkondi
hűsít. Ugyanígy az életünk minden részletében más. Teljesen más a
munkám, máshová járunk vásárolni, és természetesen minden
élelmiszer különbözik egy kicsit a magyartól. Mások a
lakáskörülmények - ne ez megér egy külön mesét! - és más az
életszínvonal. Szerencsére nem rózsaszín álmokkal indultunk neki a
belgiumi életnek, hanem konkrétan felmértük, hogy milyen kiadások
lesznek.
Sokan vágnak neki a nyugati országoknak, és azt hiszik, hogy ott minden csak szép lehet. Valóban sokkal magasabbak a fizetések, viszont a költségek is ezzel arányosak. Tagadhatatlan, hogy jobban ki lehet jönni itt a fizetésből, de nem szabad azt hinni, hogy itt a tejjel-mézzel folyó Kánaán van. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a családtól és a barátoktól távol kell élni, és időbe telik, míg itt is barátokat szerez az ember. Mindenesetre eddig nem bántuk meg, hogy kijöttünk.
Most nem tudom, hogy örüljek annak, amit írsz, vagy inkább ne?
Én olyan helyen akarok élni, ahol a munkámat értékelik, nem a származásom. Ahol lehet, hogy keményen kell dolgozni, de a munkád legalább megbecsülik.
Szomorú, ha az itthoni állapotok miatt, egy jobb élet reményében el kell hagyni a szülőföldet, de ha egyszerűen már nem tudsz abban a közegben élni, ami ennyire taszít!
Belgium? Jól hangzik. Finomak a sörök. Mi ér ma többet, a hazaszeretet, vagy az önmegvalósítás! Én az utobbira voksolok, és ha itthon nem megy, akkor viszlát Magyarország, hello Belgium...
Én nem sarkítanám le a kérdést annyira, hogy el kell hagyni a szülőföldet ha boldogulni akarsz. Sok embernek jól megy Magyarországon. És soknak nem. Én diplomával és sokéves tapasztalattal is alig jutottam ötről a hatra. Adódott egy lehetőség, és én megragadtam. Nem azokat az időket éljük, amikor dicsőség volt a hazáért meghalni. A világ egyre nemzetközibb, ma már nem emigrálnak az emberek Belgiumba, hanem eljönnek karriert építeni és nemzetközi tapasztalatokat szerezni. És maradnak, ha bejön a dolog. Egy viszont tény: itt az emberek jobban élnek, mint magyarországon.